[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Amikor abbahagyták a korcsolyázást, alkalmi közönségük
megtapsolta Qket, amit Joan kedves mosollyal köszönt meg.
Rudolf Werder közben átsétált a bobpályához. Hazafelé menet így
aztán megint Q került szóba a lánya meg Gunter között, és Joan sokat
mesélt róla. A fiatalember feszült érdeklQdéssel hallgatta, és minél
többet megtudott az életérQl, annál jobban tisztelte a jóságos,
melegszívq férfit... és természetesen a kedves, drága, édes lányát is.
LeghQbb vágya az volt, hogy gondtalan, napsütéses életet kínálhasson
Joannak, akit teljes szívébQl szeret. Bárcsak elmondhatná,
megvallhatná neki, mirQl álmodik itt, miközben mellette lépked!
De nem, mégsem. Elbizakodott merészség lenne tQle, ha megtenné.
Eközben Rudolf Werder a bobpálya fölött átívelQ egyik híd lábánál
álldogált. Ma nem volt olyan nyugodt, mint máskor, mert lelkében
újra meg újra megszólalt egy hang. Siess, egyenlítsd ki a számládat!
figyelmeztette. Itt az idQ, cselekedj, mielQtt még késQ lenne!
Miért kínozzák efféle gondolatok? Talán azért, mert álmatlanul
töltötte az éjszakát? Meglehet.
Igen, eldöntötte, hogy megteszi, amit meg kell tennie. De
hogyan? Dobja el magától az életet, azt a gyönyörq, szép életet,
amelyet visszakapott itt, a fenséges fehér hegyek között, és így
vezekeljen a bqneiért?
Tegye? Ne tegye?
Nem, nem úgy! Más utat kell találnia, másként kell jóvátennie a
vétkeit. A rablással szerzett zsákmányt maradéktalanul jó célra fogja
fordítani, hogy könnyeket szárítson fel vele, és így hallgattassa el
háborgó lelkiismeretét. Nem követ el öngyilkosságot, és börtönben
sem akarja végezni, mert nem eshet folt a nevén, ha nem akarja, hogy
a lányának szenvednie és nélkülöznie kelljen miatta.
Nem, azt már nem. Soha!
Sokáig bolyongott az elhagyatott utakon. Egyre erQsebb késztetést
érzett arra, hogy megtegye végre, amit már rég elhatározott. Valakit a
bizalmába kell fogadnia, és ez a valaki nem lehet más, csakis Gunter
Bertram. P majd megérti, és a segítségére lesz.
Mire visszaért a szállodába, Rudolf Werder újra teljesen önmaga
volt. Joan már az elQcsarnokban várta. Az egyik klubfotelban
üldögélt, és egy társasági lapot olvasott.
Édesapja mosolyogva odalépett hozzá, üdvözölte, és leült mellé
egy kis beszélgetésre. Tekintete közben bejárta a tágas helyiséget, ám
egyszer csak kihagyott a szívverése, és arcából minden csepp vér
kifutott. Nagyon hamar összeszedte azonban magát, és hqvös
nyugalommal nézett a lányára.
Eközben alig húsz lépésre tQle ott ült Francis James, az a férfi, aki
tavaly szilveszterkor meggátolta a rablásban. Arcáról leolvashatta,
hogy a bankár is felismerte Qt, és a mellette ülQ férfiról is azonnal
tudta, kicsoda-micsoda.
MegkezdQdik hát a harc. A sors nem adja meg számára a vágyva
vágyott nyugalmat.
VI.
Gundi hosszú levelet kapott a bátyjától. Mindennek örült, amirQl
Gunter hírt adott. Többször is elolvasta a beszámolóját, amelynek
alapján boldognak kellett gondolnia, és mégis mintha csendes bánatról
is olvasott volna a sorok között. Talán azért bánatos, mert beleszeretett
Joan Werderbe? És ha igen, beteljesülhet-e valaha is reménytelen
szerelme?
Vagy talán az nyomasztja, hogy túlságosan kevés a komoly, valódi
feladata, és Werder úr adósának érzi magát?
Gundi a váratlan és cseppet sem kellemetlen találkozás óta nem
beszélt Hans Rolanddal. Vasárnap nem ment le a tóhoz, de távolról
látta a férfit, aki a parton sétált, és szüntelenül a villa kertjét fürkészte.
A lány magában jót nevetett hiábavaló fáradozásán. Tudta, hogy
illetlenséget követne el, ha rendszeresen randevúzna odalent, a
kerítésnél.
Így jött el a harmadik vasárnap. Gundi izgatottan találgatta, hogy
doktor Roland ma is elsétál-e a villa kerítése elQtt. De jó is volna, ha
megint megleshetné! Kapóra jött hát neki, amikor Reichert asszony
azt javasolta, hogy járjanak egyet a kertben.
Kart karba öltve éppen leértek a kerítéshez, amikor Hans Roland is
felbukkant a gyalogösvényen.
Szabad szép jó reggelt kívánnom önöknek, tisztelt hölgyeim?
kérdezte Reichert asszonytól nevetve.
A házvezetQnQ megállt.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]