[ Pobierz całość w formacie PDF ]

gyönyörködtetQ étvággyal láttak neki a vacsorának.
Georg ragyogó arccal bólintott felé, amikor fesztelenül beszélgetni és
nevetni látta. P maga Hellmann kisasszony mellett, a feleségével szemben
foglalt helyet. A kisasszony jókedvet erQltetett magára, nem akarta, hogy
mások észrevegyék, milyen érzések kerítették hatalmukba vetélytársnQje
házában. Még most sem sikerült kihevernie Georg elvesztése miatti
csalódását.
Az idQ múlásával kezdett a hangulat a tetQfokára hágni. Egyre gyakrabban
hangzottak el olyan szavak, amelyek Käthe arcába kergették a vért. A pezsgQ
megtette a hatását, a vigadozás, ünneplés kezdett féktelenné válni, már
nemigen lehetett gátat vetni a vendégek zabolátlan jókedvének.
Vacsora után Berthold mama átment a szalonba, és elszunnyadt a kanapé
sarkán. Hieronymus elégedetten szorongatta a poharát, Georg volt köztük a
legvidámabb, látni lehetett rajta a pezsgQ hatását. Megállás nélkül ivásra
buzdította vendégeit, s maga is jó példával járt elöl.
Käthe halálosan boldogtalannak érezte magát a nagy felfordulás közepette.
Szörnyqnek találta, hogy a hölgyek mosolyogva hallgatták a férfiak sikamlós
beszédét, sQt maguk is kétértelmq megjegyzéseket tettek. A legrosszabbul az
érintette, hogy a férje, az Q imádott férje rá való tekintet nélkül szintén
szabadszájú vicceket mesélt, és nagyokat hahotázott. És egyáltalán, azt a
Georgot, akit ma este látott, teljesen idegennek érezte. Szép arcát eltorzította a
mértéktelen italfogyasztás, a szeme zavarosan csillogott, és szokatlan
kifejezést öltött. Käthét ismeretlen, megmagyarázhatatlan félelem kerítette
hatalmába. Sápadt arccal, csendesen ült a helyén, ami az általános
vigadalomban senkinek sem tqnt fel. A meghívott hölgyek és urak már nem
voltak egészen beszámítható állapotban.
Az egész forgatagban egyetlen ember maradt józan és higgadt: Kertner. A
megszokottnál csendesebben ült a többiek között, és lopva, ám annál élesebb
tekintettel figyelte Käthét. Látta, hogy szenved.
Kisvártatva felállt, és az asszony széke mögé lépett.
 Nagyságos asszony, az lesz a legjobb, ha visszavonul. Ez itt nem magának
való  mondta komolyan.
Käthe segélykérQén nézett fel rá.
 Nem hagyhatom itt a vendégeimet  felelte elbizonytalanodva.
 Dehogynem. Itt hagyhatja, sQt, azt mondom, itt kell hagynia Qket. Ok
maguk szolgáltak rá erre. Az égvilágon senkinek sem tqnik fel a távozása,
nyugodtan lefekhet. Ha valaki mégis érdeklQdne, megmondom, hogy fáj a feje.
Látom magán, mennyire fáradt.
Käthe mély sóhajjal felállt.
 Igen, csakugyan nagyon fáradt vagyok. Tényleg úgy gondolja, hogy
visszavonulhatok?
 Igen.
Kertner az ajtóig kísérte.
Hartenberg jelent meg teli pezsgQspohárral a kezében.
 Adi, hová ment? Letqnt az égrQl a csillagom!  rikácsolta kissé
kapatosan.
Kertner ellentmondást nem tqrQ határozottsággal kivette a kezébQl a
poharat, és félretette.
 Ne idd el még azt a kis eszed is, ami van!  ripakodott rá.  Térj észhez,
és segíts kipenderíteni innen a többieket. Jó szolgálatot tehetsz vele annak a
szegény fiatalasszonynak.
Hartenberg elQször értetlenül bámult rá, de aztán lassan derengeni kezdett
elQtte, hogy mirQl is beszél.
 Ja, értem& látod, Adi, erre nem is gondoltam.
ErQt vett magán, és megpróbált úrrá lenni könnyq mámorán. Kertner
töltött neki egy pohár vizet.
 Itt van, idd meg! Utána pedig játszd meg, hogy halálosan elfáradtál, és
vedd rá a többieket az indulásra. Átmegyek a szalonba, és felébresztem
Bertholdnét.
Ezzel faképnél hagyta, és bement a szalonba. Anna asszony már javában
horkolt a kanapén. Kertner ébresztgetni kezdte.
 Anna, segíts hazazavarni a kollégákat, ma este már megint nem bírtak
magukkal. A fiatalasszony alapos ízelítQt kapott a zsenialitásunkból, A
felszólításomra nemrég visszavonult.
Anna kidörzsölte az álmot a szemébQl.
 Már megint tombolt a banda?
 Istenigazából.
 És az asszonyka hová tqnt?
 Lefeküdt. Úgy sajnálom szegény.
 Hát igen, még hozzá kell szoknia ehhez a stílushoz.
 Nem tudom, képes-e rá. Mindenesetre ma este elsQ ízben látta meg a
férje igazi arcát, aki a pezsgQ hatására levetkezte a jó modort. Szegény pára!
Vérezni fog a szíve, mire megérti, hogy hamis képet festett Georgról, és
egyáltalán nem az, akinek gondolta.
 Ugyan, eredj már, nem eszik olyan forrón a kását! Majd megszokja, hogy
a férje is csak ember, és nem félisten. Ebbe még senki sem halt bele.
 Egy közönséges, felületes ember nem is. De ezen a fiatalasszonyon látni,
hogy szinte belebetegedett a felismerésbe. Most elQször nyílt alkalma rá, hogy
meglássa, milyen értéktelen ember a férje. Nem nagy jövQt jósolok ennek a
házasságnak.
Anna asszony ásítva felállt.
 Majdcsak összerázódnak, persze, ha a, Hellmann nem köp bele a levesbe.
Nem tenném tqzbe érte a kezem.
Közben beléptek a szomszéd szobába.
 Atyaúristen, Szodoma és Gomora semmi ehhez képest!
Én megmondtam elQre! Kár a szép szQnyegekért. Itt meg egy égQ cigaretta
az abroszon, persze hogy lyukat égetett rajta. Hieronymus, hát te is? De most
aztán hazafelé, öreg! Gondolj a másnaposságra, majd fáj a fejed holnap egész
nap! Hölgyeim és uraim, virrad, indulás haza! Gyerünk, gyerünk, szaporán!
Kertner és Hartenberg segítettek neki. Félórával késQbb már csak Adi
maradt a lakásban. MielQtt Q is hazaindult volna, odaszólt Wigandnak:
 Igyál meg egy üveg ásványvizet, és dugd ki a fejed egy kicsit az ablakon.
Nehogy a feleséged szeme elé kerülj ebben az állapotban!
Wigand nagyot nevetett. Esze ágában sem volt, hogy megfogadja Adi
jóindulatú tanácsát, hanem a felesége keresésére sietett. A nevét kiáltozta, de
az asszony nem válaszolt. Káromkodva betántorgott a hálószobába. Käthe az
ablaknál állt, és lenézett az utcára.
Odakünn esett a hó. Úgy csillogott-villogott a lámpafényben, akár a
gyémánt.
Käthe a belépQ Georg felé fordult. Tekintetében iszonyat tükrözQdött.
Ez az Q imádott férje, eszményképe, istene? Ez a kócos, üveges tekintetq,
bárgyú arcú idegen?
 Ha-ha& hát itt vagy, Käthe, leléptél, te betyár? Ha-ha, jó kis társaság,
mi? Remek kis este volt, én mondom neked! Leesett az álluk, ha-ha-ha. Jaj, a
kis Hellmann meg újra olyan, mint a kezes bárány, szerelmes, hát persze.
Átkozottul acsargott rám miattad, amiért elvettelek. Ette a fene. Nevetséges
kis nQcske, mindegyik szerelmes belém, mindegyik. Ha-ha! Gyere, adj egy
csókot, Käthe! Te vagy a legcsinosabb köztük, mindegyiken túl teszel. De nagy
huncut vagy, te betyár! Homokot szórtál a szemembe, lépre csaltál azzal a& a
nagy vagyonnal. Csak trükk volt, mi? Mondd meg Qszintén, csak meg akartál
kaparintani! Na nem baj, csinosnak csinos vagy, a dohány meg majdcsak
kitart egy darabig. Jó az, ha Van az embernek. A fenébe& én& én azt hiszem&
na de hagyjuk, gyere, adj inkább egy csókot, galambocskám!
Käthe megrökönyödve nézte férje püffedt arcát. Fel sem fogta igazán, hogy
mit mondott, csak iszonyattal figyelte eltorzult vonásait.
Georg magához akarta ölelni, de Q taszított egyet rajta.
 Eredj innen, hagyjál!  kiáltott fel.
A férfi megtántorodott.
 Mi az& mit jelentsen ez? Idejössz rögtön, és adsz egy csókot, te betyár!
 Nem!  kiáltotta Käthe szinte magánkívül.  Hozzám ne merj nyúlni
ilyen állapotban!
Georg bárgyún nevetgélt.
 Ilyen állapotban& ha-ha, hát ez jó, ez az  állapot , azt hiszed, részeg
vagyok? ErrQl szó sincs& én& látod, jobban bírom az italt, mint a többiek. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • imuzyka.prv.pl
  •