[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Doktor Roland is kockra tette az lett, az inasról nem is beszlve. Ngy ember lete forgott
veszlyben, s ezt te kis kalandnak nevezed! Borzongok, ha csak eszembe jut. Egybknt a
reggeli lap is rt róla.
Valamelyik jsgró ppen arra jrhatott. Romantikus lerst adja a trtnteknek, s mennybe
meneszti az esemny hQst.
Anita megvetQen elhzta a szjt.
- Doktor Roland taln maga gondoskodott arról, hogy megismerjk hQstettt - mondta fagyos
gnnyal.
Erika asszony hangosan felkacagott. - Ha hallan! Mit nem kpzelsz, Anita? Rosszul ismered
Rolandot, az ilyesmi nem vallana r. Az Q neve egybknt nem szerepel a cikkben, csak a
mienk. "Ismeretlen hQsknt" emlegetik, aki vakmerQen szembeszllt a megbokrosodott
lovakkal.
- gy is bizonyra rmre szolgl majd - mondta a lny lekicsinylQen.
A szpasszony belekucorodott a fotelba, akr egy kismacska.
- gy ltom, tkletesen flreismered Rolandot.
- Csak annyit tudok róla, amennyit te elmondtl.
- Ugyan mit mondtam? - krdezte Erika, s felegyenesedett.
- Hogy Don Jan, s óvakodni kell tQle.
Az asszony nevetve felllt.
- Jósgos g, ht ennyire komolyan vetted? A legtbb fiatal frfira illik ez a megnevezs. A
magadfajta gazdag lnyoknak azonban nem kell rsen lennik, Qket mindig elveszik. Csak a
szegnyeket hagyjk cserben. Roland alapjban vve nagyon tisztessges. Komolyan
flreismerted, Anita.
Tudod, szerintem egynmely dolgot taln tlsgosan is komolyan vesz. Mindenkivel szemben
szigor erklcsi kvetelmnyeket tmaszt.
- Csak nmagval szemben nem - ktzkdtt a lny sajgó szvvel.
Erika asszony megrndtotta a vllt, aztn visszahuppanta fotelba.
- Ezt nem tudhatod, hiszen valójban nem is ismered.
- ppen elgg ahhoz, hogy ne akarjam kzelebbrQl megismerni.
- Fura szerzet vagy te, Anita! Nem rtelek. Roland olyan ember, hogy csak nyerhet vele, aki
kzelebbrQl is megismeri.
A lny tiltakozóan legyintett.
- Nem akarok tovbb beszlni róla, elvgre szmomra teljesen kzmbs a szemlye.
- Valóban? gy beszlsz arról, aki megmentette az letedet?
Anita szja rulkodóan megrndult.
- Az n letemet csak mellkesen mentette meg. HQsies helytllsa mindenekelQtt neked,
ifjkori bartnQjnek szólt. Miattam biztosan nem vllalta volna a veszlyt.
A szpasszony megint harsnyan felnevetett. Alapjban vve nagyon tetszett neki, hogy Anita
vltozatlanul elutastó Hans Rolanddal szemben.
- Valóban furcsa vagy. Brmelyik ifj hlgy szp kis regnyt kerektett volna ki ebbQl az
gybQl - mondta, s eleresztette fle mellett az ifjkori bartsgra tett clzst.
- Nem szoksom, hogy megregnyestsem a valósgot.
Legkevsb olyan regnyt rnk, amelynek Roland r a fQszereplQje. Alkalomadtn ezt taln
rtsre is adhatnd, hogy ne nekem kelljen megtennem. Nyilvn te is szrevetted, hogy
igencsak feltqnQ módon keresi a kegyeimet. Mindketten jól tudjuk azonban, hogy rdeklQdse
csakis a pnzemnek szól.
Krlek, vilgostsd fel fradozsai remnytelensgrQl!
- Isten ments! Vgl is nekem mindegy, szenvedheted-e vagy sem.
Anita biztos volt benne, hogy ez nem igaz. Azt mg taln eltqrn Erika, hogy Hans Roland
ms nQt vegyen felesgl, azt azonban mr biztosan nem, hogy a szvt is odaajndkozza
neki. Azt mindig is sajt tulajdonnak fogja tekinteni.
MielQtt a lny vlaszolhatott volna, dr. Roland rkeztt jelentettk. Anita sztnsen el akart
meneklni, Erika gnyos arcjtka lttn azonban msknt dnttt, s feszes testtartssal a
helyn maradt.
Hans Roland szeme felragyogott, amikor megltta a lnyt. Annyira azrt sikerlt uralkodnia
magn, hogy elQbb a hz asszonynak csókolt kezet, azutn viszont le sem tudta venni a
szemt Anita spadt arcról. Udvariasan a hlgyek hogylte felQl rdeklQdtt, de ekzben is
csak a lnyt nzte.
Erika asszony szja gnyosan megrndult. lvezetet okozott szmra, hogy alssa a kt fiatal
kapcsolatt, br ltszólag tmogatta Roland trekvseit.
- Olvasta az jsgcikket, doktor r? Nyomtatsban dicsQtettk a hQstettt!
A frfi Qszinte dbbenettel nzett r.
- Jósgos g! - nygte ki.
A szpasszony felnevetett.
- Ezek szerint nem olvasta?
- Nem, egyetlen szót sem lttam belQle. Igen kellemetlenl rint - felelte Hans bosszsan.
Erika mosolyogva Anita fel fordult.
- Ltod-ltod, alaptalanul gyanstottad a doktor urat.
- Mivel gyanstott meg, nagysgos kisasszony?
A lny arct enyhe pr lepte el. Semmi pnzrt nem rulta volna el, hogy azt felttelezte, a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]