[ Pobierz całość w formacie PDF ]

menyasszonyokat látott el kelengyével, és gondoskodott róla, hogy a
szegény gyermekágyas anyák mindent megkapjanak, hogy ismét erQsek
és egészségesek legyenek.
Az öreg hercegné belekóstolt a szabadságba, és úgy találta, hogy
most lenne csak igazán érdemes élni, ha nem lenne ilyen elhagyatott és
magányos. Amikor azután írt az unokájának, türelmetlenül várta a
választ. Belesápadt az örömbe, amikor megkapta Bussa sürgönyét, és
kiszámította, hogy pár hét múlva karjába zárhatja az unokáját.
Egyáltalán nem vette zokon elsQszülött fia özvegyétQl, hogy második
házasságánál csak a szívére hallgatott, és egy gazdag polgáremberhez
ment feleségül. Menye második férjének az öccse az Q birtokos
szomszédja volt. Hasselrode alig egy órányira feküdt NordecktQl. A
menye házassága révén aztán Nordeck grófnQ közelebbrQl is
megismerkedett a szomszédjával.
Aznap, amikor megkapta Bussa táviratát, Will Wendland, mint oly
gyakran, ismét látogatóban járt az idQs hölgynél. A széles vállú, izmos,
mégis karcsú alkatú férfiú érdekes jelenség volt. Energikus arcán
meglátszott, hogy tudja, mit akar. És ez nem volt kevés.
A Wendland fivéreket legkorábbi ifjúságuk óta a természet, a
mezQgazdaság vonzotta. Az apjuk gazdag ember volt, aki a vagyonát
biztonságos befektetésekkel át tudta menteni az infláción is. Fiait széles
látókörq emberekké nevelte, és eszébe sem jutott, hogy olyan hivatást
erQltessen rájuk, amelyhez nincs kedvük. Megengedhette magának azt
a fényqzést, hogy a fiúkra bízza, milyen mesterséget választanak, és
különös módon mindketten azt kérték, hogy mezQgazdák lehessenek.
Egymás után végezték tanulmányaikat különbözQ agrárfQiskolákon.
Eközben az apa birtokokat keresett a számukra, amelyeken a fiai majd
gazdálkodhatnak. Ebben is szerencséje volt. IdQsebbik fiának,
Jürgennek a Rajna-vidékén vett egy nagy birtokot, a fiatalabbnak pedig
az ország északnyugati részében. Így lett Will az egykori fejedelem
birtokos szomszédja. Bátyja néhányszor meglátogatta, és
megismerkedett Arnim herceg özvegyével. Hamarosan egymásba
szerettek. Herta hercegnQ, akit férjhez adtak a nála sokkal idQsebb
Arnim herceghez anélkül, hogy szerette volna, alkalmazkodott
helyzetéhez, mint annyi sorstársa a letqnt korokban. Ennek ellenére
szép házasságban éltek, és Qszintén meggyászolta az urát, amikor egy
halálos autóbaleset elragadta az élQk sorából. Két évvel a herceg halála
után ismerkedett meg Jürgen Wendlanddal, és szenvedélyesen
beleszeretett. A szerelem, mint a szabadság mámora ragadta magával a
még fiatal és bqbájos asszonyt. Mindaz, ami azelQtt képtelenség volt,
most akadálytalanul ment: Herta hercegnQ egészen egyszerq
Wendlandné lett. Mindig jól megértették egymást az anyósával, a
hajdani hercegnével, és miután másodszor férjhez ment, ez a jó
kapcsolat változatlan maradt. Herta Wendland asszony meglátogatta
az idQs dámát, ahányszor csak tehette, és így arról is tudott, hogy
anyósa magához akarta venni unokáját, Bussát.
Mindez Will Wendland elQtt sem volt titok, aki mélységesen tisztelte
az öreg Nordeck grófnét. Amikor ma belépett a szalonba, a kastély
úrnQje már kitárt karokkal sietett felé. Sugárzott a boldogságtól.
Mosolyogva nyújtotta Bussa sürgönyét vendégének.
 Mit szól ehhez, Will öcsém?
A férfi vidáman elnevette magát.
 Azt szólom, Libussa néni, hogy az unokája igen gyorsan
elhatározta, hogy elfogadja a meghívását. Úgy számítottam, hogy május
harmadikán vagy negyedikén kaphatta meg méltóságod levelét, és
május hatodikán már hajóra is szállt, a  Wangonie fedélzetére. Tehát
június hatodika körül kell Hamburgba érkeznie. Szívesen
megérdeklQdöm, hogy valaki érte mehessen.
 Kedves öntQl, Will, köszönettel elfogadom a segítségét. A
komornámat fogom Hamburgba küldeni. A jó öreg Flóriánt nehezen
nélkülözném, de különben is túl roskatag már, és nem igazán alkalmas
rá, hogy egy fiatal hölgyet kísérgessen.
Will elgondolkodott, aztán nyugodt, megfontolt modorában így
szólt:
 Mégis az lenne a helyes, ha a grófkisasszony férfi kísérettel utazna
ide Hamburgból. Hiszen a hajón minden magányos hölgy a kapitány
védelme alatt áll, de amint elhagyják a fedélzetet, ennek vége.
Az idQs úrnQ eltöprengett ezen, majd mosolyogva így szólt:
 Akkor most az egyszer nem ártana, ha megmaradt volna legalább
egy az öreg kamarás urak közül.
Will nevetett.
 De annak megint kellett volna valaki, aki utasítgatja, Libussa néni.
De ajánlok valami mást. Majd elutazom én a komornával Hamburgba,
és fogadom a grófkisasszonyt a hajó fedélzetén. Azt úgyis tudja, hogy
nyugodtan rám bízhatja.
Libussa grófnQ szeme felragyogott.
 Arról meg vagyok gyQzQdve, Will. Nagy kQ esik le a szívemrQl, ha
tényleg hajlandó erre. Köszönettel elfogadom az ajánlatát. De most,
amikor annyi a dolog a gazdaságban, tud-e idQt szakítani az utazásra?
 Nyugodt lélekkel elszabadulhatok egy-két napra. Hiszen itt a
tiszttartóm.
A grófnQ kezet nyújtott neki.
 Hálásan köszönöm, kedves öcsém.
Megbeszélték a tennivalókat, azután az idQs dáma tovább
kérdezQsködött:
 Jött valami hír a bátyjától?
 Csak pár sor. Azt írja, minden rendben van, de állandóan aggódik
Herta miatt, mert az állapota dacára olyan nyughatatlan, annyit jön-
megy, hogy úgy kell rá vigyázni, mint egy kisgyerekre.
Összenéztek, és mindketten nevetésben törtek ki.
 Meghatóan aggódik Jürgen a feleségéért. Herta pedig ugyanúgy [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • imuzyka.prv.pl
  •